Furcsa, mikor elmész mert,
Azt hiszem néha szeretek félni.
Hívogatsz a szemeddel, de
Nem merek még csak oda sem szólni.

Túl hideg ez a beton, amin állok,
Túl rideg a felhő, amin állsz.
Szólj ide valamit, amíg várok,
Szólj ide mielőtt leugrottál.

Pont belehalok,
Össze-vissza hazudik.
De rossz vagy, rosszabb vagyok,
Hiszen összetör, ha hívsz.
Lehet van vele bajom,
De folyton csak lecsitít.
Messze vagy, messzebb vagyok,
De a szemed idehív ma.

Rég nincs már ebbe több.
Egyszer még átjövök, de,
Az a valami mi összeköt,
Nem múlik itt benn.
Ahogy összenéztünk,
Összevissza éltünk.
Szabályok nélkül, végül.
Körülöttünk szétomlott minden,
Isten tudja miért, de elhittem.

Pont belehalok,
Össze-vissza hazudik.
De rossz vagy, rosszabb vagyok,
Hiszen összetör, ha hívsz.
Lehet van vele bajom,
De folyton csak lecsitít.
Messze vagy, messzebb vagyok,
De a szemed idehív ma.